És a szavaink mögött mi van?

Akaratlanul is csoportosítunk és címkézünk, mert így jobban eligazodunk a világban. Vannak ők meg mi. A címkék kétélű fegyverek. Használatuknál a szándék a döntő, míg fogadtatásuknál a nézőpont.

Vannak diagnosztikus címkék is, ilyenek pl. a látássérült, hallássérült, mozgássérült, stb. Egy diagnózis lehet egy szalmaszál, egy kapaszkodó, egy rendező elv, ami megmagyarázza a személyes világ egyediségeit. A kívülállónak az ilyen egyedi jellemzők ismeretlenül hathatnak furcsaságoknak.

Időnként úgy vágyunk rá, hogy átlagosak lehessünk. De milyen is az átlag? Másnak tényleg könnyebb? Nem hinném.

A címkézésnek egy nagyon elszomorító példája: amikor egy kisiskolás szid egy csoportot (teljesen mindegy, hogy cigányozik, zsidózik, vagy buzizik). Majd hozzáteszi neki gyűlölnie kell, hogy a feszültsége levezetődjön. A gyermek belül valahol érzi, hogy szavai elfogadhatatlanok, ezért fűzi hozzá az indoklást, mint enyhítő körülményt.

Nézőpont kérdése, hogy ezek csak szavak, vagy már kimerítik gyűlöletbeszédet. Egyesek jelentéktelennek gondolják, mások igencsak jelentősnek érzik az ilyen szavak súlyát.

Csak szitkozódik dühében, és őszintén meg is tudja fogalmazni mik az okai, ezzel könnyítve a lelkén. De mi lesz ha felnő és az elmormolt trágárságok már nem csillapítják haragját?

Ebben az a tragikus, hogy egy olyan országban élünk, ahol a vezetők elhiszik, hogy a bűnbakgyártással megoldanak bármit is. Az meg a még fájóbb oldala az éremnek, hogy olyan  társadalomban élünk, ahol ennek veszélyei nem borzasztnak el mindenkit!

A gyűlölet csak gyűlöletet szül! A gyűlölet felemészti a gyűlölőket! A gyűlölet maga a lassú, keserves halál, mert a szív ahová befészkeli magát, ott nem hagy helyet a boldogságnak! A gyűlölet káros az egészségre!!!

Ma őket, holnap minket! Egyszer majd téged is, ha lesz még aki megéri.

De ennek nem kell így lennie! Csak nem kell elhinni, hogy mindig mások tehetnek a nyomorodról! Az ujjal mutogatás helyett kezet nyújtva megvalósítható minden! Hiszen egységben az erő! Megcsinálható bármi, ha kifogáskeresés helyett odaállunk tenni!

Ám a hatalom a megosztottság mentén tevékenykedik (ossz meg és uralkodj elv), nem célja az összefogás, a problémák elhárítása. A hatalom viselkedése alapján olyan, mint egy élősködő, számára nem fontos, hogy a gazdatest jól éljen, csak az, hogy számára biztosítsa a létezés feltételeit! Tehát minél jobban központosult egy hatalom, vagyis minél kevesebb kézben összpontosul, annál inkább a közösség ellenében működik, nem a közösségért.

A fenti példa is mutatja, hogy egy mérgezett ifjúságtól várjuk a szebb jövőt! Nesze nekünk!

A gyermekeink tőlünk lesznek olyanok amilyenek!

Ezek a "mai fiatalok" – mennyiszer halljuk! Elképesztő, ahogy fennakad a felnőtt társadalom, ahelyett, hogy tudatosan viselkedne! Egyszerűen hihetetlenül abszurd az, hogy a saját, felnőtt embertársainkra ráhagyjuk a dolgokat, nekik joguk van az asztal alá zülleni magukat, szidalmazni egymást, gyűlölködni és végigkúrni a fél világot, de EGY GYEREKTŐL elvárnánk, hogy normálisan viselkedjen. A gyermekek utánzással tanulnak. Pontosan azt teszik, amit ők mintaként látnak, és ez nem az ő saruk, mert MI vagyunk azok, akiknek jobban kéne tudni az élet nagy dolgait, és felelősséggel viseltetni az iránt, ami példát továbbadunk!

Attól ,hogy nem szeretünk valamit, az nem feltétlenül lesz cigány, zsidó vagy 'buzi'. Bármely címke megnevezésként alkalmazva enyhén szólva sértő. Nincsen személy, hanem kategóriák vannak! Dobozok, melyek idővel tovább sematizálódnak a két fő dobozra: jók és rosszak. Ebben meg már ott az ítélet, az elítélés. Pedig ahogy minden emberben ott a jó és a rossz egymás mellett, úgy nincs semmi, ami kizárólag csak az egyik kategória lenne.

Mi a rossz? Ki dönti el?

Mit szabad és mit nem?

Minden függ valamitől.

A zene jó. Ha csendre vágysz, mert fáj a fejed, akkor a te szempontodból nem.

A halál rossz, ha szenvedtél nem.

A szerelem boldogság, ha viszonzatlan nem.

Az eső tiszta, ha vért mos nem.

A tűz hasznos, ha a házad ég nem.

A káosz veszélyes. Ha valamit átlátunk, akkor már se nem káosz, se nem veszélyes!

A túlzott kategorizálás, címkézés aktív hozzájárulás a megosztottság fenntartásához, ami egyenlő az élősködők éltetésével! :S