Nem köntörfalazva.. Kezdjük el!

Ha kell Magyarország itt Európa közepén, akkor össze kéne fogni és egy élhető országot létrehozni magunknak! Nekünk, ne várjuk mástól, mert nem jön senki, aki helyettünk nekünk farzsebből előrántaná csodaországot! Megépíthető, csak tenni kell érte!

Párbeszéd szükséges hozzá, némi egyeztetés, tiszta szándék, átláthatóság, tudatosság, józan belátás és tenni akarás! Nincs lehetetlen, csak tehetetlen! Sokan szurkolnak, hogy elbukjunk, ne az ő céljaikra figyeljünk, hanem a magunkéra!

A különböző rigmusok skandálása nem oldja meg a problémákat! Nincs tiszta jobboldaliság, ahogy nincs vegytiszta baloldaliság sem, sőt. Sokféleség van, és ez így jó. Középutasság talán lehetne, ám ahhoz még fejlődnünk kell! Csak kérem, lássuk be, hogy bármely kormány megdöntése nem oldja meg a problémákat! Gondoljunk 1956-ra, a megmozdulások nyomán keletkezett zűrzavar alkalmat adott leszámolásokra, és akkor is voltak zavarosban halászók, ami szintén nem közérdeket szolgált. Ha felelősen el szeretnénk kerülni a hasonlókat és az egyéb szomorú következményeket, akkor megfontoltan elő kell készíteni a váltást és a lehető legbékésebb humánus módon kieszközölni a változásokat!

Amennyiben nem szeretnénk romokban látni hazánkat, ez közös állampolgári felelősségünk!

Sokan naivnak tartanak, ám én hiszek abban, hogy nem szükséges az ország felét az árokba lökni, hogy a másik fele pár évvel tovább húzza! Egységben az erő! - ez alapján különösen érdemes elemezni a magyarországi helyzetet. Az egykori dicső múltra szégyent hozva modern kori harcos barbár horda látszatát keltjük, akik vaktában lövöldöznek! És mindezt miért? Hogy valaki fejére felkerülhessen a korona? Mert a szovjeteknek hiányzik a magyar táj szépsége? Mert jól jön az Európai Uniótól a pénz, csak ne szóljanak bele, kik és mire költik?

Ha fontos még ez az ország, kérlek lépj!!! Nem mondom meg, hogy merre, mert hiszem, hogy akik átlátják a helyzet fonákságát, azok meg fogják találni a közös irányt és vele a megfelelő lehetőségeket, megoldásokat!

„…hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország…”

„Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre! ...”

A történelem hajlamos az önismétlésre!

S bár tudjuk, hogy a zsarnokok és gyilkosok végül mindig elbuknak, nem kéne hagynunk, hogy legyenek civil áldozatok, illetve kiszolgáltatott tömegeket rántsanak magukkal!

Akármilyen utat is választunk magunknak, mindig lesznek, akik azt fogják mondani, tévedünk. Mindig lesznek majd olyan nehézségek, hogy esetleg azt fogjuk hinni, talán csakugyan a kritikusoknak van igazuk. Azonban az út kiválasztása és követése a végsőkig mindig nagy bátorságot kíván! A múlt idővel utoléri az embert amíg tudata működik. Gyakran (időről időre) fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mit is akarunk igazán. Végül minden döntésnek meglesz a maga következménye, és mindig eljön az elszámolás ideje.

  Kérem döntsön, és cselekedjen! 

 Fordítsd a fénybe arcod, Hazám!
Szálljon az Ég áldása reánk!
Új nemzedékek lépnek elő,

Készül egy boldogabb, szebb és jobb jövő!