Az országelhagyók

Mélységesen nem értek egyet azzal a gondolkozással, hogy aki az országot elhagyja, az hazaáruló!

Az országelhagyók alapvető csoportjai: megélhetési gondok miatt elvándorlók, felfedezők, és a nyugodtabb életre vágyók.

Fel kellene hagyni azzal az elgondolással, hogy az összes országot elhagyó ember "megélhetési gondok" miatt hagyta el az országot, mert ez nem igaz. Kimondható, hogy széles rétegeknek igencsak nehéz a megélhetés Magyarországon, de az élet máshol sem habostorta. Az tény, hogy az elmúlt években megemelkedett a kilátástalanság elől menekülők száma, ahogy az is, hogy sok „csak felfedezni elindult” nem tér haza. Esetükben annyi történik, hogy megtetszik nekik, amit látnak, s inkább güriznek külhonban kifulladásig, csak ne kelljen valami sötét csókos ostobaságait hallgatni napi 24 órában. A legtöbben az alapvető közgondolkozás és a kiszámíthatóság miatt döntenek a kint maradás mellett. Az itthon oly jellemző pénztelenség és sikertelenség, csak egyenes következményei annak az elavult feudális gondolkozásnak, ami nálunk a vezetők köreiben oly népszerű. A mostani vezetés még erősebben játszik rá a szolgalélek fontosságára, mert szolgálókra van szüksége, és nem gondolkodókra. A legtöbben ha szűkösen, de valahogy megélnének itthon is, csak közben úgy elszorítja a levegőt az urambátyám világ miatt kialakult teljes dilettantizmus, hogy egy idő után megunja az ember. Kemény, amikor nagyon lojális de hozzá nem értő, rosszabb esetben buta és rosszindulatú emberekkel kell küzdenie, azért hogy tudjon haladni, netán lásson valami fejlődést. Bárki eléggé elveszve érzi magát, bárhol legyen is mikor működésképtelen ötletekkel, elképzelésekkel kell vitatkozni!

Csak azért példálóznak mindig az anyagiakkal, mert az kézzelfogható, s ezáltal a különbség érthetőbb. Azt képtelenség elmagyarázni, amire minden külföldön próbálkozó néhány hónapon belül rájön, hogy mit is jelent a valódi véleményszabadság, meg azt, amikor a döntéshozó mechanizmusokban látja az egyszerű ember is az értelmet, a célokat és az azokat alátámasztó szaktudást, hozzáértést, tapasztalatot. Ehhez nem szuperemberek kellenek, csak valóban szabad, teljesítményalapú életpályák. A haverokkal, meg az ismerősökkel, meg a családi kontraszelekcióval lövi magát lábon Magyarország. De ezt elmondani sem lehet, mert eleve így nőttünk fel. Kapcsolatok, ismerősök, protekció. Sokan elhiszik, hogy így működik a világ. A világ, ami így működik, az nem működik. Akinek ez az ortodox működési elv nem fér bele a világképébe, azok jönnek rá próbálkozásaik közepette, hogy másutt tágasabb, de legalábbis élhetőbb. Hány évtizeddel kell még lemaradni, hogy ezt végre megértsék itthon? A reformra nem a parlamentben, hanem a fejekben lenne szükség. Ha az megtörténne, akkor lehetne a parlamentnek értelme.