Fordítva a lovon

A gazdaságban mindennek ára van. Egy termék vagy szolgáltatás ára munkadíjból, plusz anyag, rezsi és egyéb költségből tevődik össze, valamint egy szolid hasznot is tartalmaznia kell, hogy megérje a vállalkozónak a befektetés. Tartalékot kell képezni, fejleszteni kell. Ezt mind belekalkulálják az árba. Ettől az még lehet tisztességes. A piac eldönti, hogy ilyen áron kell-e a termék. Persze ez normális esetre vonatkozik. Hazánkban most a politikai akarat hangulatjavító célzattal 10%-os rezsicsökkentést tervez. Lehet itt ilyen szavazatszedő akciókat folytatni, választások előtt pont időszerű, de ez a fordítva ülés a lovon a legjavából. Mert nem a rezsit kell csökkenteni, hanem a munkát kellene tisztességes bérrel megfizetni!!!

Akkor az embereknek nem jelentene gondot a lakhatásuk biztosítása és számlák kifizetése sem. Továbbá nőne a fogyasztás, ami élénkítően hatna a gazdaságra.

A kormány médiafölényét kihasználva, próbálja elterelni a figyelmet az elhibázott lépéseik következményeiről, a terjedő nyomorról, a gazdaság zsugorodásáról, az újabb és újabb terhekről. Ám mégis mi lesz a teljes gazdasági visszaesés melletti rezsicsökkentésből?

A rezsicsökkentést a szolgáltatók spórolással fogják kigazdálkodni, pl. létszámleépítéssel. Az elküldött dolgozó, aki így munkanélkülivé vált rontja a foglalkoztatottsági statisztikát, terhet jelent a költségvetésnek, így közvetetten az adózó lakosságnak, mert az ő járadékai is a közös kalapból vevődnek el. A lényeg, hogy senki nem jár jól, mert igaz ugyan, hogy a számlákra kevesebbet kell fizetni, ám a színvonal is csökkeni fog, hiszen nyilván nem véletlenül látta el korábban annyi ember azt a munkát amennyi! Sőt a munkanélkülivé vált polgár kényszerpihenőjét és újra munkásemberré válását a rezsicsökkentéssel megtámogatott nép fizeti. Így megy ez nálunk, mert azt a marhát ütik, amelyik húz, és arról nyúznak le még egy bőrt, akinek van, tehát a juttatások csökkentésével vagy a bérterhek növelésével lesz előteremtve jó magyar szokás szerint ennek az intézkedésnek a járulékos pluszköltségei!

Hasonló hangulatjavító szólam a „nem lesz nyugdíjadó”! De ez mit is jelent valójában?! Ha a korábbi "nem lesz tandíj" kijelentésre gondolunk, amiből végül a "nem lesznek keretszámok" mondatig jutott a kormány, akkor félő, hogy a „nem lesz nyugdíjadó” a gyakorlatban úgy fog kinézni, hogy „nem lesz nyugdíj”! 

Napjainkban nálunk

„Minden második gyermek nélkülöz valamilyen szempontból ma Magyarországon – állapította meg az UNICEF Magyar Bizottságának jelentése a gyermekek jóllétéről.”

Magyar földön az evolúció gyakorlatilag megfordult. Régen az élt túl és szaporodott tovább, aki ügyesebb, okosabb volt. Most meg - a szociális transzferek miatt - azok szaporodnak, akik saját magukat se tudják fenntartani. Akik meg előre gondolkodnak, és csak viszonylag biztos feltételek megléte esetén akarnak gyereket, maximum 1-2 gyermek felnevelését vállalják. :-((( A tendencia riasztó! Egy társadalom addig működőképes, amíg a közös kalapba belepakolnak annyit, amennyit ki szeretnének osztani onnan /újraelosztás/. A babagyár finanszírozhatatlan, és további túltámogatása az előző tételből kiindulva a tények állásával egybevetve igazságtalan is lenne a felelős polgárokkal szemben! Az új élet öröm, gyermekek nyomora viszont elszomorító és sajnálatos! Már rég be kellett volna vezetni, hogy maximum két gyerekig legyen bármilyen nettó családtámogatás, onnantól kezdve csak adóvisszaigénylés, hogy oda szülessenek gyerekek, ahol felelősen el is tudja tartani őket a család.

Ha egyetlen ember jobban érti, hogy itt bizony baj van, akkor már megérte.

Az országelhagyók

Mélységesen nem értek egyet azzal a gondolkozással, hogy aki az országot elhagyja, az hazaáruló!

Az országelhagyók alapvető csoportjai: megélhetési gondok miatt elvándorlók, felfedezők, és a nyugodtabb életre vágyók.

Fel kellene hagyni azzal az elgondolással, hogy az összes országot elhagyó ember "megélhetési gondok" miatt hagyta el az országot, mert ez nem igaz. Kimondható, hogy széles rétegeknek igencsak nehéz a megélhetés Magyarországon, de az élet máshol sem habostorta. Az tény, hogy az elmúlt években megemelkedett a kilátástalanság elől menekülők száma, ahogy az is, hogy sok „csak felfedezni elindult” nem tér haza. Esetükben annyi történik, hogy megtetszik nekik, amit látnak, s inkább güriznek külhonban kifulladásig, csak ne kelljen valami sötét csókos ostobaságait hallgatni napi 24 órában. A legtöbben az alapvető közgondolkozás és a kiszámíthatóság miatt döntenek a kint maradás mellett. Az itthon oly jellemző pénztelenség és sikertelenség, csak egyenes következményei annak az elavult feudális gondolkozásnak, ami nálunk a vezetők köreiben oly népszerű. A mostani vezetés még erősebben játszik rá a szolgalélek fontosságára, mert szolgálókra van szüksége, és nem gondolkodókra. A legtöbben ha szűkösen, de valahogy megélnének itthon is, csak közben úgy elszorítja a levegőt az urambátyám világ miatt kialakult teljes dilettantizmus, hogy egy idő után megunja az ember. Kemény, amikor nagyon lojális de hozzá nem értő, rosszabb esetben buta és rosszindulatú emberekkel kell küzdenie, azért hogy tudjon haladni, netán lásson valami fejlődést. Bárki eléggé elveszve érzi magát, bárhol legyen is mikor működésképtelen ötletekkel, elképzelésekkel kell vitatkozni!

Csak azért példálóznak mindig az anyagiakkal, mert az kézzelfogható, s ezáltal a különbség érthetőbb. Azt képtelenség elmagyarázni, amire minden külföldön próbálkozó néhány hónapon belül rájön, hogy mit is jelent a valódi véleményszabadság, meg azt, amikor a döntéshozó mechanizmusokban látja az egyszerű ember is az értelmet, a célokat és az azokat alátámasztó szaktudást, hozzáértést, tapasztalatot. Ehhez nem szuperemberek kellenek, csak valóban szabad, teljesítményalapú életpályák. A haverokkal, meg az ismerősökkel, meg a családi kontraszelekcióval lövi magát lábon Magyarország. De ezt elmondani sem lehet, mert eleve így nőttünk fel. Kapcsolatok, ismerősök, protekció. Sokan elhiszik, hogy így működik a világ. A világ, ami így működik, az nem működik. Akinek ez az ortodox működési elv nem fér bele a világképébe, azok jönnek rá próbálkozásaik közepette, hogy másutt tágasabb, de legalábbis élhetőbb. Hány évtizeddel kell még lemaradni, hogy ezt végre megértsék itthon? A reformra nem a parlamentben, hanem a fejekben lenne szükség. Ha az megtörténne, akkor lehetne a parlamentnek értelme.

És a szavaink mögött mi van?

Akaratlanul is csoportosítunk és címkézünk, mert így jobban eligazodunk a világban. Vannak ők meg mi. A címkék kétélű fegyverek. Használatuknál a szándék a döntő, míg fogadtatásuknál a nézőpont.

Vannak diagnosztikus címkék is, ilyenek pl. a látássérült, hallássérült, mozgássérült, stb. Egy diagnózis lehet egy szalmaszál, egy kapaszkodó, egy rendező elv, ami megmagyarázza a személyes világ egyediségeit. A kívülállónak az ilyen egyedi jellemzők ismeretlenül hathatnak furcsaságoknak.

Időnként úgy vágyunk rá, hogy átlagosak lehessünk. De milyen is az átlag? Másnak tényleg könnyebb? Nem hinném.

A címkézésnek egy nagyon elszomorító példája: amikor egy kisiskolás szid egy csoportot (teljesen mindegy, hogy cigányozik, zsidózik, vagy buzizik). Majd hozzáteszi neki gyűlölnie kell, hogy a feszültsége levezetődjön. A gyermek belül valahol érzi, hogy szavai elfogadhatatlanok, ezért fűzi hozzá az indoklást, mint enyhítő körülményt.

Nézőpont kérdése, hogy ezek csak szavak, vagy már kimerítik gyűlöletbeszédet. Egyesek jelentéktelennek gondolják, mások igencsak jelentősnek érzik az ilyen szavak súlyát.

Csak szitkozódik dühében, és őszintén meg is tudja fogalmazni mik az okai, ezzel könnyítve a lelkén. De mi lesz ha felnő és az elmormolt trágárságok már nem csillapítják haragját?

Ebben az a tragikus, hogy egy olyan országban élünk, ahol a vezetők elhiszik, hogy a bűnbakgyártással megoldanak bármit is. Az meg a még fájóbb oldala az éremnek, hogy olyan  társadalomban élünk, ahol ennek veszélyei nem borzasztnak el mindenkit!

A gyűlölet csak gyűlöletet szül! A gyűlölet felemészti a gyűlölőket! A gyűlölet maga a lassú, keserves halál, mert a szív ahová befészkeli magát, ott nem hagy helyet a boldogságnak! A gyűlölet káros az egészségre!!!

Ma őket, holnap minket! Egyszer majd téged is, ha lesz még aki megéri.

De ennek nem kell így lennie! Csak nem kell elhinni, hogy mindig mások tehetnek a nyomorodról! Az ujjal mutogatás helyett kezet nyújtva megvalósítható minden! Hiszen egységben az erő! Megcsinálható bármi, ha kifogáskeresés helyett odaállunk tenni!

Ám a hatalom a megosztottság mentén tevékenykedik (ossz meg és uralkodj elv), nem célja az összefogás, a problémák elhárítása. A hatalom viselkedése alapján olyan, mint egy élősködő, számára nem fontos, hogy a gazdatest jól éljen, csak az, hogy számára biztosítsa a létezés feltételeit! Tehát minél jobban központosult egy hatalom, vagyis minél kevesebb kézben összpontosul, annál inkább a közösség ellenében működik, nem a közösségért.

A fenti példa is mutatja, hogy egy mérgezett ifjúságtól várjuk a szebb jövőt! Nesze nekünk!

A gyermekeink tőlünk lesznek olyanok amilyenek!

Ezek a "mai fiatalok" – mennyiszer halljuk! Elképesztő, ahogy fennakad a felnőtt társadalom, ahelyett, hogy tudatosan viselkedne! Egyszerűen hihetetlenül abszurd az, hogy a saját, felnőtt embertársainkra ráhagyjuk a dolgokat, nekik joguk van az asztal alá zülleni magukat, szidalmazni egymást, gyűlölködni és végigkúrni a fél világot, de EGY GYEREKTŐL elvárnánk, hogy normálisan viselkedjen. A gyermekek utánzással tanulnak. Pontosan azt teszik, amit ők mintaként látnak, és ez nem az ő saruk, mert MI vagyunk azok, akiknek jobban kéne tudni az élet nagy dolgait, és felelősséggel viseltetni az iránt, ami példát továbbadunk!

Attól ,hogy nem szeretünk valamit, az nem feltétlenül lesz cigány, zsidó vagy 'buzi'. Bármely címke megnevezésként alkalmazva enyhén szólva sértő. Nincsen személy, hanem kategóriák vannak! Dobozok, melyek idővel tovább sematizálódnak a két fő dobozra: jók és rosszak. Ebben meg már ott az ítélet, az elítélés. Pedig ahogy minden emberben ott a jó és a rossz egymás mellett, úgy nincs semmi, ami kizárólag csak az egyik kategória lenne.

Mi a rossz? Ki dönti el?

Mit szabad és mit nem?

Minden függ valamitől.

A zene jó. Ha csendre vágysz, mert fáj a fejed, akkor a te szempontodból nem.

A halál rossz, ha szenvedtél nem.

A szerelem boldogság, ha viszonzatlan nem.

Az eső tiszta, ha vért mos nem.

A tűz hasznos, ha a házad ég nem.

A káosz veszélyes. Ha valamit átlátunk, akkor már se nem káosz, se nem veszélyes!

A túlzott kategorizálás, címkézés aktív hozzájárulás a megosztottság fenntartásához, ami egyenlő az élősködők éltetésével! :S