Mit? és Hogyan?

Először is:  végső soron az erre a két kérdésre adott válaszok árulják el mennyire hatékony az, amit tesz bárki is!
Egyetérthetünk abban, hogyha a szintet folyamatosan leszállítjuk, akkor a színvonal is rögvest zuhan vele! Fájó kimondani, de hazám, Magyarország bizony kontárok országa!
Az elszegényedés, a munkanélküliség és a diszkrimináció ellen határozottan fel lehet lépni!
Senki sem azt várja a kormánytól, hogy szónoklatokat tartson, és a legkülönfélébb mesékkel álljon elő, hanem hogy betartsa, ami be lett ígérve, illetve hogy határozottan fellépjen a romboló erők ellen.
A sablon, átmásolgatott elhatárolódó nyilatkozatok olyanok, mint a pusztába kiáltott szó!
A némaság, nem tétlenség, hanem tevőleges hozzájárulás a helyzet tovább rontásához!

Másodszor: a hitelességhez elsősorban tettek kellenek, hogy az ember viselkedése szavainak és a fennen hangoztatott elveknek megfeleljenek!

A megjátszott, hamis gesztusok, azok a hülyeség jelei, nem a hitelességé.
2012. 12. 01.

S mert három a magyar igazság.. 

Harmadszor: Csak tiszta legyen a forrás!

Amiképpen állandó "kék cédulás" jelzőt kapott az 1947-es kommunisták által elcsalt választás, a 2014-es legyen a köztudatban a "lejtős" választás?! Demokratikus választás, ez föl sem merült. A maffiaállamban efféle ideologikus fogalmak nem léteznek.

De ne dramatizáljuk túl. Többen csalódtunk a reményeinkben, de a düh és harag nem old meg semmit.

A hattyú halála attitűd sehova nem vezet. A legfontosabb most az, hogy mindenki, aki nem elégedett a jelenlegi helyzettel, maradjon józan, kritikus (önmagával szemben is), és keresse az utakat, hogy hol lehetne változtatni. Ez a választás nem a végső harc volt. A magyar politikai élet ilyen, voltak itt már kiakadva minden oldal képviselői. 2018-ról jelenleg senki nem tudhatja, mit fog hozni. Tehát érthető sokak frusztráltsága, azonban ha tényleg demokratáknak és európaiaknak valljuk magunkat, akkor fogadjuk el a helyzetet, és igyekezzünk hozzánk méltó eszközökkel tenni ellene.

Orbántól visszaragadva a szlogent: hajrá, magyarok! ;)

Ma, holnap…

Minden nap képesek vagyunk változtatni a jövőnkön! A feladataink ezért ma kezdődnek. Szeretjük várni a csodát, a "holnapra minden más lesz" álmot, de nincs csoda, nem teljesül az álom. Nekünk, magunknak kell valósággá változtatni azt, de nem fog hipp-hopp menni. Ezt tudnunk kell. Lehetséges, hogy csak hosszú keserves évek munkájának eredménye lesz a boldog szüret.

Békét kell kötnünk egymással, önmagunkkal és dolgoznunk kell az álmainkért.
Vagy várhatjuk tovább a varázslót, aki egyetlen pálcasuhintással megoldja az összes gondunkat. Várhatjuk életünk végéig, nincs ilyen varázsló.
Nem dőlhetünk hátra, hogy megtettük a magunkét. Nem.
Nem engedhetjük meg, hogy nélkülünk döntsön bárki is, a mi ügyeinkben.
Egyetlen kormány sem kaphat szabad kezet, nem vezetheti kedve szerint az országot, megfeledkezve a nem érdekszférájába tartozó polgárokról.
Percről percre, napról napra, hétről hétre tennünk kell azért, hogy egy valódi demokráciában élhessünk, a jelen helyzetet ismerve először is, hogy fel tudjuk építeni annak kereteit!

Nem engedhetjük, hogy kiskorúnak, ostobának és a cselekvésre képtelen senkinek tartson minket a hatalom.
Rengeteg feladatunk van.
Engedtük apránként kifosztani magunkat. Most apránként vissza kell szereznünk azt a méltóságot, ami mindenkit megillet. Meg kell tenni magunkért, s polgártársainkért egyaránt.
"A végén minden rendben lesz. Ha nincsen rendben, akkor még nincs vége." – mondta valahol valaki, azóta is többen idézik.
Hát, nincs rendben.
Ezek szerint nincs vége.
Minden nap tenni, többet tenni!
Gondolkodhatunk, mit szúrtunk el, de ne vádoljuk egymást, az nem visz előbbre!
Szóval hinni, bízni, tenni! ;)

Amit ma elvetsz, azt fogod holnap learatni!

Párbeszéd

A minap egy tiszta szívű fiatal ismerősömmel beszélgettem... a politikára terelődött a szó, elégedetlenségem okai közt az indokolatlan presztízsberuházások kapcsán a felcsúti stadiont említettem, mint példa ami nem 2 fillérbe került és aminél lennének bőven hasznosabb dolgok, amikre költhetne az állam. Erre a felvetésemre, a kormány védelmében azt találta mondani, hogy nyugodjak meg egyetlen adóforint sem használódott fel az építéséhez, hiszen az pályázati forrásból valósult meg, az Unió finanszírozta. Nem tudom honnan informálódott erről, őszintén nem hiszem, hogy az EU ilyenre lehetőséget adó pályázatot írt volna ki, mert valljuk be őszintén fura 3,8 milliárd forintból, 3500 férőhelyes stadiont építeni egy mindössze 1800 lelket számláló településen. A naivitás határtalan. A széljárás pedig kedvez a porhintésnek!

Jó lenne egy olyan demokráciában élni, ahol a költségvetés felhasználása követhető az egyszerű állampolgárok számára is, illetve ahol a közszolgák munkaidő kihasználása is áttekinthető lenne! Senki ne gondolja, hogy a bürokráciát akarnám duzzasztani, sőt nem mondom hogy az utolsó percig számoljanak el, pusztán azt kívánnám napi bontásban az elért eredményekről adjanak számot - ehhez néhány tőmondat és pár kapcsolódó link elegendő lenne!
A filléres elszámoltatás is a tisztaságot, a korrupciómentességet szolgálná!
Utópia lenne? Vagy csak a tisztulási folyamat első állomása?
A holdudvar biztos nem szavazná meg. 
Nyilván érdekek és ellenérdekek... hol a többség??!
Reméljük a felelős döntéseké a jövő!
Gondolkodni kell, tenni kell! Egyedül nem megy. A párbeszéd szükséges, kompromisszumok nélkül nem megy!
Egységben az erő!!! Talpra magyar! ;)