Árpi bácsi emlékére
2015. október 6-án, az aradi vértanúk kivégzésének szomorú 166. évfordulóján, életének 94. évében elhunyt Göncz Árpád író-műfordító, volt államfő (1990-2000). Árpi bácsi, ahogy a közemlékezetben él, a néhai harmadik magyar köztársaság első köztársasági elnöke, hitelességével maga volt a felnövekvő demokráciánk sarokköve.
Ma, 2015. november 6-án, a gyászhónap letelte után veszünk tőle végső búcsút. Temetése ma 15.00-kor lesz az Óbudai temető 16-os parcellájánál (1037 Budapest, Bécsi út 365-371).
Árpi bácsi végakaratában kifejezetten kérte, hogy ne állami temetése legyen, és ne a Fiumei úti Nemzeti sírkertben helyezzék örök nyugalomra.
A búcsúztató szervezői - a gyászoló család, a gyászban osztozó barátok és tisztelők - mindenkit várnak, aki tisztelettel kíván adózni Göncz Árpád emlékének! Másokat nem.
Erre az Origo hozza az Orbán nem teheti meg, hogy nem megy el Göncz Árpád temetésére című cikket.
Elvileg szabad országban élünk, csak kicsit illiberális. Bárki azt tesz, amit csak szeretne, míg nem sérti azzal mások szabadságát illetve nem valósít meg azáltal bűncselekményt. Orbán és a többi politikai haszonleső, ne hergelje a tisztelettel emlékező gyászoló tömegeket, ha annyira szeretne emlékezzen legbelső szobájában, de a nyilvános megemlékezést, búcsúztatót ne bolygassák meg, kérem tisztelettel!
Az emlékezés ugyanis pont ugyanolyan mint a szeretet, időben korlátlan! Bár a karácsony a szeretet ünnepe, mégse csupán csak karácsonykor szeretünk. És noha, november elseje a halottak napja, mégse csupán csak akkor emlékezünk meg szeretett és tisztelt halottainkról.
A temetése az elhunyt akaratához híven hadd legyen politikamentes! Árpi bácsi halálában is hű maradhasson egykori feladatához, a nemzeti egység fenntartásához. Rá emlékezve törekedjünk egységre! Mely egységnek ő példája, jelképe és mércéje is nemzetünk számára.
Bár néhány idézettel nem felölelhető mi mindent hagyott ránk szeretett Árpi bácsink, vezérfonalként álljon itt pár:
„Erkölcsi és politikai késztetést éreztem, hogy „plebejus” államfő legyek, aki a magyar politikai élet színpadára képes visszahozni a mosolyt, - mert anélkül nemcsak politizálni, hanem élni sem lehet -, aki minden döntésénél mindkét fél, kormány és ellenzék szempontjait figyelembe veszi, akinek nemcsak tiszte, de kötelessége is az egyensúly őrzése, a mérséklet, a politikai jó modor meghatározása.”
„Ha szolgálni kívánok valakit, azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen: a védteleneket, akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott jó szó, akik a versenytársadalom versenyképtelenjei, akiknek nincs eszközük megvédeni Önmagukat, s akik épp ezért leginkább szorulnak védelemre.” – Részlet Göncz Árpád parlamenti felszólalásából, 1990. augusztus 3.
Az emlékezéshez és muníciós raktárunk újratöltögetéséhez segítségként keressék fel a róla elnevezett alapítvány honlapját!
Az utolsó NOL videó Göncz Árpáddal, ahol az egykori államfőt szerenáddal köszöntötték kilencvenedik születésnapja alkalmából (2012. február 9.).
Drága Árpi bácsi, emlékünkben örökké élsz!
Nyugodj békében Árpi bácsi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése